tag:blogger.com,1999:blog-51664296357361121112024-03-14T00:23:28.152-07:00The EnemyStarhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-48259224289244372612016-10-18T13:45:00.001-07:002016-10-18T13:45:36.579-07:009.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Serena Ford</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre!</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Megmertem őt csókolni. Sosem gondoltam volna,hogy lesz bátorságom megcsókolni Thomast ebben az életben. De amikor az iskolában randira hívott tudtam,hogy itt a lehetőség.</div>
<div style="text-align: justify;">
Romantikus pillanatunkat azonban megzavarta a fekete farkas és máris a fiú háta mögött találtam magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hagyhatom,hogy Thomasnak baja essen. Azt egyszerűen nem élném túl. A szememet becsuktam és amikor újra kinyitottam már élesebben is láttam mint általában. Ebből következtettem arra,hogy a szemem színe újra megváltozott. A kezeimre lepillantva tudatosítottam magamban,hogy azok is átváltoztak és így már bátran léptem Thomas elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dühösen méregettem az előttem morgó farkast és egy hirtelen mozdulattal megcsikartam éles körmeimmel az állat első lábán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fájdalmasan felvonyított majd egy vicsor kíséretében hátat fordított nekünk és elszaladt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Serena. - suttogta Thomas.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell mondanod semmit. - fordultam meg és a szemeibe néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodálatos vagy. - motyogta. - A szemed gyönyörű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok normális ember Thomas. - hajtottam le a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mutatok neked valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Térdre ereszkedett és felnézett rám. Óvatosan elmosolyodott és már nem ő guggolt előttem hanem egy farkas. Lefagytam és még a szám is tátva maradt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha én eddig különlegesnek gondoltam magam mit mondjon Thomas?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül rámosolyogtam és kezemet végig vezettem puha szőrén. Egyszerűen nem tudok hinni a szemeimnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz lenne minden legenda? Léteznek a természetfeletti lények?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész délutánt Thomassal töltöttem aki sok mindent mesélt nekem a farkasokról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudja,hogy én mi vagyok de ígéretet tett,hogy kiderítjük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtóban állva egy lágy csókot lehet ajkaimra majd elengedtük egymást és beléptem a házunkba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Serena,gyere a nappaliba! - hallottam meg apám kemény hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot nyeltem és lassú léptekkel elindultam az említett szobába és meglepetten vettem észre,hogy apa karja be van kötve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt a karoddal? - mutattam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Munkahelyi baleset. - legyintett de láttam rajta,hogy hazudik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hívtál? - váltottam témát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kíváncsi voltam merre járt a lányom egész délután ennyi az egész. - vont vállat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát Clairel mentem el mászkálni a városba. Boltokba voltunk. - füllentettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem látok a kezedben szatyrot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja,hát én nem vettem semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem nem csak hazudsz nekem. - bólintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az iskolába menet egész úton Clairet bombáztam a vérfarkasokról való kérdéseimmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmondta nekem,hogy ő is vérfarkas csak mint Thomas és én is megmutattam neki a képességemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma suli után megyünk csavarogni? - kérdezte a suliba beérve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Négyesben? - haraptam be az ajkamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. Dupla randi. Ha már így összejöttetek a drágalátos unokatesómmal. - kacsintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szégyenlősen lehajtottam a fejemet és a táskámba kezdtem el matatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kötvetkező pillanatban meghallottam két ismerős férfi hangot mire felkaptam a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok lányok! - mosolygott ránk Thomas.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan rámososolyogtam majd hagytam,hogy megcsókoljon. A hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz majd levegő hiányában váltunk el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gerle pár. - ölelte át Claire derekát Andrew.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te csak ne szólj be. - vágta rá Thomas.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom a farkast előcsalogatni belőled úgyhogy inkább csendbe maradok. - csapott picit a szájára. - Bár jobban belegondolva nem is tartok tőled.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fejemet picit megrázva vigyorodtam el majd acélkék szemeimet Andrewra villantottam aki ettől meghökkent. Nem is említettem meg neki ezt a tényt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na de tőle félek. - mutatott rám minek hatására mindannyian felnevettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van is okod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is vérfarkas vagy? - érdeklődött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - ráztam meg nemlegesen a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi magunk sem tudjuk. - felelte helyettem Thomas.</div>
<div style="text-align: justify;">
Keserű mosolyra húztam a szám majd a fejemet Thomas vállának döntöttem aki átkarolta a derekamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mi is vagyok pontosan. De egy biztos,hogy kifogom deríteni. Bármi áron.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-37841106501374942682016-09-24T07:46:00.000-07:002016-09-24T07:46:25.418-07:008.fejezet<b>Thomas Silverman</b><br />
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
Az idő nagyon hamar elrepült és már csak azt vettem észre,hogy vége a nyári szünetnek.<br />
Kín-szenvedés az egész.<br />
Az összes diáknak nyúzott az arca és látványosan szenvednek. A tanárok pedig mint akiket kicseréltek csak úgy sürögtek-forogtak. Ők nem bánják,hogy vége a szünetnek?<br />
Hülye kérdés. Élvezik ha a mi vérünket szívhatják.<br />
- Ha befejezték a bambulást akkor megbeszélhetnénk az egész éves tervet. Ha nem tudnák maguk idén érettségiznek. - üdvözölt minket kedvesen Mrs.Cox.<br />
Mindenki fáradtan nyögött fel majd az osztályfőnökünkre koncentrálódott a legtöbb ember figyelme.<br />
Nekem nem igazán volt ehhez hangulatom ezért inkább Clariet néztem aki a pad alatt írkált ha jól gondolom Serenának. Ez a rossz abban ha másik osztályba jár a legjobb barátunk. Tökéletesen megértem őket.<br />
<br />
A csengő hangja megkönnyebbült sóhajt váltott ki minden jelenlevőből. Legalább 15 percre lehet nyugtunk a tanárok elől.<br />
Mindenki elhagyta a termet így én is megkerestem Andrewt akivel együtt beszéltük ki,hogy mennyire is utáljuk az iskolát.<br />
- A lányok merre vannak? - kérdeztem.<br />
- Bementek a raktárba. - nézett furán.<br />
- Vajon mit csinálnak? - húzogattam a szemöldökömet mire felröhögött.<br />
Az üvegen keresztül benéztem hozzájuk és láttam,hogy valamit lázasan beszélnek. A mosoly viszont arról árulkodott az arcukon,hogy nem rossz dologról van szó.<br />
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-8wVS4QEK-4s/V6ig9qia09I/AAAAAAAAAHU/ONswqULdVIILFYz6YjO0ZDQghPnsWbcRwCLcB/s1600/tumblr_static_filename_640_v2.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="100" src="https://2.bp.blogspot.com/-8wVS4QEK-4s/V6ig9qia09I/AAAAAAAAAHU/ONswqULdVIILFYz6YjO0ZDQghPnsWbcRwCLcB/s200/tumblr_static_filename_640_v2.gif" width="200" /></a>Serena hirtelen rám kapta a tekintetét és mosolyogva intett egyet. Gyorsan elfordultam és újra Andrewet figyeltem aki szüntelenül nevetett rajtam.<br />
- A nagy vérfarkas megijed a csajtól aki tetszik neki. - cukkolt.<br />
- Nagyon vicces vagy. - bokszoltam bele a vállába.<br />
Kis idő után az ajtó kinyílt mögöttünk és kilépett rajta Serena és Claire.<br />
- Még mindig béna vagy Thomas. - mondta Claire kedvesen.<br />
Serenának és Andrewnek hála sokat javult a kapcsolatunk az unokatestvéremmel. Most már kevésbé lenéző velem és jobban odafigyelünk a másikra.<br />
- Következő óránk ugyanott lesz Serena? - kérdezte Andrew az előttem álló lánytól.<br />
- Gondolom. - felelte és Andrew feltartott tenyerébe belacsapott.<br />
- Órák után van kedved kijönni velem az erdőbe? - érdeklődtem Serenától.<br />
- Persze,hogy van. - mosolygott rám aranyosan.<br />
Most komolyan randira hívtam? Ezt még magam sem hiszem el. Végre megtettem ezt a lépést.<br />
Ami még furcsább,hogy igent mondott. Nekem!<br />
<br />
Ahogy kinyílt Serena osztályának ajtaja máris szembe találkoztam a mosolygós lánnyal aki rögtön hozzám sietett. A szemei úgy csillogtak mint még soha és ez a tény teljesen megnyugtatott.<br />
- Indulhatunk? - néztem a lányra.<br />
- Igen. - húzódott mosolyra a szája.<br />
Elindultunk. Óvatosan a keze felé nyúltam minek hatására lenézett és belecsúsztatta a tenyerét az enyémbe. Tehát elindultunk kézen fogva.<br />
A vigyort le sem lehetett volna törölni az arcomról és ezt fokozta,hogy az iskola folyosóján több irigy szempár is figyelt minket. De Serena ezzel nem is törődve folytatta tovább a beszámolóját.<br />
Én már nem tudtam a férfiak pillantásait ilyen lazán kezelni...lehet a bennem lakó farkas miatt?<br />
- Igazából már hiányzott,hogy kettesben legyünk. - váltott komolyabb témára Serena az erdő közelében.<br />
- Őszintén megvallva nekem is. Mostanában mindig csak Andrew és Claire társaságában találkoztunk és idegesítő volt nézni az állandó csókolózásukat. - nevettem fel picit.<br />
- Akkor nem csak én vagyok ezen a véleményen.<br />
Az erdőbe kiérve furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne minket.<br />
- Sokat gondolkoztam már azon,hogy miképpen mondjam el neked ezt amit most mondani fogok. - fogtam meg Serena kezét és mélyen a szemébe néztem. - Egy ideje már többet érzek irántad mint puszta barátság. Ami azt illeti amióta találkoztunk azóta érzek többet. Nem is tudom,hogy mondjam de....<br />
Nem tudtam befejezni a mondatomat mert Serena közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam és a derekánál fogva húztam magamhoz közelebb. Ajkaink szinkronban mozogtak egymással és akkor azt éreztem,hogy boldog vagyok.<br />
Levegő hiányában váltunk el de továbbra is közel maradtunk egymáshoz.<br />
- Hű. - ennyit tudtam kinyögni mire csak felnevetett.<br />
- 3 hónap után csak megmertem tenni. - pirult el.<br />
- Nekem 3 hónapig tartott eldönteni,hogy randira hívlak hozzám képest bátor vagy. - simítottam végig az arcán.<br />
Nem tudtam sokáig gyönyörködni csodás arcában mert a következő pillanatban morgás ütötte meg a fülünket. A fekete farkas.<br />
Ijedten néztem a lányra és a hátam mögé toltam őt. Most mi legyen?<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-5001799388229586382016-08-28T15:16:00.002-07:002016-08-28T15:16:49.518-07:007.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Serena Ford</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Megdöbbenve álltam az erdő szélén Claire társaságában.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ő nem tűnt különösebben meglepve és ezt nem tudtam hova tenni. Hiszen nem mindennap lát az ember civakodó farkasokat. Főleg nem hármat is egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb barátnőm várakozó arccal nézett rám amivel én nem törődve indultam vissza az udvarunkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Serena! - ragadta meg a karomat Claire miután utolért. - Nem kell félned tőlük. Nem jönnek vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod? - sziszegtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert elijesztettem őket. - mosolygott rám biztatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy időre talán. De én ma már találkoztam a feketével. - mutattam az erdő irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem tér vissza már ő sem. - nyugtatott de láttam,hogy nem biztos abban amit mond.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szipogva bólintottam egyet majd egy gyors elköszönés után már ott sem voltam és besiettem a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anyukám aggódó tekintetével nem foglalkozva rohantam be a hálószobámba és amilyen gyorsan csak tudtam kulcsra zártam. Nem történhet ez pont velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először a farkas azután a szemem színe majd három fakras verekedik az erdő szélén? Mi ez a mai nap? A szörnyek napja?</div>
<div style="text-align: justify;">
A tükörbe nézve nem láttam mást csak egy mérhetetlenül gyenge lányt aki mindenen felkapja a vizet. Elkaptam a tekintetem majd a tükörhöz léptem és lehunytam a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Koncentrálj Serena. Ha kétszer sikerült megváltoztatni az íriszed színét most is menni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kis idő múlva kinyitottam a szemeimet és gyönyörű szép acélkékek voltak. Mégis mi történik velem? A körmömre lenézve döbbenten láttam,hogy azok is teljesen megváltoztak. Sokkal hosszabbak voltak mint eddig és hegyesek. Talán a düh az ami kiváltja belőlem ezeket a dolgokat. De hogyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Serena azonnal nyisd ki azt a rohadt ajtót! - kiabált apa az ajtó túloldaláról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ijedtemben összerezzentem majd láttva,hogy a körmöm és az íriszem színe visszaváltozik normálisra azonnal a fa ajtóhoz léptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kulcsot visszafordítottam így könnyedén betudott jönni a családfő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha mégegyszer meglátlak az erdőben kislányom én olyat teszek amit magam is megbánok! - lépett hozzám fenyegetően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod,hogy ott voltam? - kérdeztem félve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mindegy az neked? - emelte föl a kezét mire felsikítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A levegőben viszont megállt a keze és akkor vettem észre,hogy anya is a szobában tartózkodik aki megállította apámat abban,hogy megüssön. Hálásan pillantottam rá majd hátrébb léptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondom én nem figyelmeztetlek többször. - nézett még utoljára rám majd kiviharzott a szobámból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek Serena. A saját érdekedben. - simított végig anya a hajamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - hazudtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tilthatnak el az erdőtől csak mert ők félnek az ismeretlentől. Megtudom magam védeni bármi áron. Van bennem valami különleges amit ki kell derítenem,hogy mitől van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A délelőtt folyamán egy eldugott sikátrohoz vezetett az utam ahol is kipróbálhatom mire képesek az átalakult körmeim. Rettentően furdal a kíváncsiság,hogy mennyire vagyok erős vagy egyáltalán erős vagyok-e. Egy kisebb fához elérve a már megtanult módszer segítségével előhívtam a hegyesebb körmeimet és egy mély levegőt véve erősen végig vezettem a fa oldalán ami hallatszott,hogy megreccsen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azta! - lepődtem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fa oldalán mély karmolás nyomok látszottak és ez nekem egyálatlán nem okozott fájdalmat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerre voltam boldog és rémült. Hogy,vagyok én erre képes? Mások is tudnak ilyet vagy csak én? Sok megmagyarázhatatlan dolog történt velem mostanában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Farkasok,"szupererő". Élvezzem ki a dolgot vagy aggódjak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Valakivel lehet meg kellene osztanom ezeket a dolgokat. Vagy nem tudom...nem hinne nekem és ha megmutatnám valakinek lehet megijedne tőlem. Nem lehet hanem biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre ez az egész helyzet félelmetes úgy ahogy van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi kérdésem van amire senki nem tud válaszolni nekem így mindent egyedül kell kiderítenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-47450484581795468652016-08-20T12:04:00.001-07:002016-08-20T12:05:05.532-07:006.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Thomas Silverman</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Az erdőbe érve megszaporáztam lépteimet és úgy mentem arra a helyre ahol ma Serena találkozott azzal a farkassal. Abban teljesen biztos voltam,hogy nem egy közönséges farkassal volt dolga hanem vérfarkassal. Hatalmas volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legfurcsább ebben az egészben,hogy a farkas fejet hajtva meghátrált a lánytól. Ez számomra teljesen érthetelen hiszen ez nem jellemző még a rendes farkasoknál sem nemhogy a vérfarkasoknál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ismerős a szaga. - ugrott le a fáról Mr.Turner amitől összerezzentem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem sem. - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki kell derítenünk ki ez. - folytatta tovább gondolatmenetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod,hogy visszajön ide? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátnőd és a titokzatos farkas között van valami kapocs. Visszajön. - vágta rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod? Te is itt voltál? - szaladt ráncba a homlokom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszerűen csak érzem. Erős kapcsolat van közöttük. Mint a szülő gyerek kapcsolat de azt tudjuk,hogy lehetetlen mert Serena nem vérfarkas.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra elgondolkoztam. A farkas tényleg úgy viselkedett a lánnyal mint aki ismeri és védelmezi. Amint a szemébe nézett rögtön meghátrált és még a fejét is lehajtotta előtte. Ez a farkasoknál a mély érzelmet jelenti. Tehát Mr.Turner nem mond hülyeséget és tényleg van valami kötődés közöttük. Visszajön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eszedbe jutott valami? - szólalt meg kis idő után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ami azt illeti igen... - meséltem el a teljes történetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mr.Turner figyelmesen hallgatott végig és nem szakított félbe egyszer sem. Jól tudtam,hogy csak megerősítettem őt a véleményében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most kezdjünk el kutakodni. - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hátat fordított nekem és rohanni kezdett majd ugrott egyet és már nem emberi formában ért földet hanem farkasként. A fejével hátra fordult és biccentett,hogy nekem is ideje lenne átváltoznom.</div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-FW1PpQtJoSA/V6ZlnMYhfFI/AAAAAAAAAGQ/l8-8gOJwR40YqmZcWzwqDL8NZyQkkg40gCLcB/s1600/ttt.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="126" src="https://1.bp.blogspot.com/-FW1PpQtJoSA/V6ZlnMYhfFI/AAAAAAAAAGQ/l8-8gOJwR40YqmZcWzwqDL8NZyQkkg40gCLcB/s200/ttt.gif" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Én is elkezdtem szaladni és úgy engedtem ki a bennem lakozó farkast.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából magam sem tudtam,hogy merre visznek a lábaim csak szaladtam önfeledten. Nem gondolva a problémáimra és arra,hogy miképpen kellene megmondani majd Serenának ki is vagyok valójában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hangos nevetés ütötte meg a fülemet így óvatosan kintebb merészkedtem az erdő szélére és megláttam Serenát és Clariet ahogy valamin nagyon kacagnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor vettem észre igazából,hogy már lassan be is sötétedik. Ennyire eltelt az idő a nagy rohangálásba? Hűha.</div>
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-BrZqs_RU2f4/V6ZoKCXl9SI/AAAAAAAAAGc/u5zJRxxADlY-1Y-agWjCUD_5ZCy6bGRxgCLcB/s1600/wolf-animated-gif-8.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="179" src="https://2.bp.blogspot.com/-BrZqs_RU2f4/V6ZoKCXl9SI/AAAAAAAAAGc/u5zJRxxADlY-1Y-agWjCUD_5ZCy6bGRxgCLcB/s320/wolf-animated-gif-8.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban morgást hallottam magam mögül így gyorsan megfordultam és láttam azt a farkast akivel ma találkozott Serena is. Vicsorgásával megmutatta nekem hegyes fogait és így próbált meg megfélemlíteni engem. De nem. Nem hagytam magam és én is rávicsorogtam. Elkezdtem közelíteni felé mire ő hátrálni kezdett majd hirtelen megtorpant. Oldalra pillantottam és megláttam közelíteni a nagybátyámat aki szintúgy villogtatta a fogait akárcsak mi. Én igazából attól féltem,hogy az erdő széléhez nagyon is közel vagyunk és nehogy felbukkanjon itt valami ember. Nagyon nem lenne jó,.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fekete farkas kihasználva azt,hogy nem figyelek rá teljesen rám ugrott és az oldalamba harapott. Felnyüszítettem de azonnal visszaharaptam és a lábát céloztam meg. De Mr.Turner sem tétlenkedett sokáig és azonnal a segítségemre sietett és megpróbálta leszedni rólam az idegent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen! - sikított fel egy ismerős hang.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mind a hárman abba hagytuk a civakodást és a hang irányba néztünk. A szívem szakadt meg amikor tudatosult bennem,hogy bizony Serena áll tőlünk nem messze könnyes szemekkel és a győztesen mosolygó Claire.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó,hogy ide jöttünk. - lépett Claire a lány elé. - El kell őket kergetnünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az unokatestvérem megfogott egy vastag faágat és azt felénk hajította. Megugrottunk a felénk közelítő tárgy hatására és a másik két farkas elrohant két ellentétes irányba.</div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-3zTCQzQgfz0/V6ZrwxK9WeI/AAAAAAAAAGo/eMTBxazJCWU35UZPxrsZynp71pgD4nDvwCLcB/s1600/malia-tate-color-eyes.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="56" src="https://1.bp.blogspot.com/-3zTCQzQgfz0/V6ZrwxK9WeI/AAAAAAAAAGo/eMTBxazJCWU35UZPxrsZynp71pgD4nDvwCLcB/s200/malia-tate-color-eyes.gif" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Én még egy utolsó pillantást vetettem Serenára akinek a szeme immár acélkéken csillogott de ezzel nem törődve én is magam mögött hagytam őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-19752906157720799682016-08-11T08:06:00.000-07:002016-08-11T08:06:18.717-07:005.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Serena Ford</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Ritka alkalmak egyike amikor <span style="text-align: justify;">Quillayute városában a borult felhőtakarók alól kibújik a napsugár.</span></div>
<span style="text-align: justify;">Ez pont egy ilyen ritka alkalom volt. Kellemes érzés volt erre ébredni és nem arra,hogy az eső zuhog ezzel elárasztva mindent. </span><br />
<span style="text-align: justify;">A fürdőszobába emberi külsőt varázsoltam magamra és már mentem is a konyhába ahol szokás szerint nem tartózkodott senki. Ez az egy dolog nem változott a mai napon. Anyáék dolgoznak.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
Mivel az idő szép úgy gondoltam ideje kimenni az udvarra és élvezni ezt a pillanatot. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kedvenc könyvemet a kezembe fogva indultam el és egy pókrocot a földre terítve leültem a fűbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte alig tudtam elkezdeni olvasni amikor éreztem,hogy valaki figyel. A könyvemet letéve körbe néztem és megpillantottam a legjobb barátnőmet aki az erdő széléről integet nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva felpattantam és amilyen gyorsan csak tudtam odarohantam hozzá. Őt elérve pedig azonnal a nyakába borultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom Claire! - nevettem fel. - Rettenetesen hiányoztál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is csajszi. - ölelt vissza azonnal és így hátráltunk be az erdőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mesélj! Hogy vagy már? - kérdeztem lelkesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remekül. Majd kicsattanok. - ugrott fel egy kidőlt fatörzsre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsálva néztem ahogy úgy ugrál a fák között mint valami akrobata de most ez a tény se tudott annyira nagyon foglalkoztatni. Mosolyogva néztem őt és láttam rajta,hogy valamit titkol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha van kedved találkozhatnánk majd valamikor. Viszont nekem mennem kell most. - nézett rá az órájára. - Randim van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azta! Akkor majd hívj,hogy mi volt. - tartottam felé a tenyeremet mire belecsapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenképp Serena. - intett egyet és kisétált az erdőből.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban hallottam,hogy a fák ágai megreccsennek így arra kaptam a fejem. A félelem azonnal elhatalmasodott rajtam amikor megláttam,hogy egy hatalmas fekete farkas felém közelít. Azonnal hátrálni kezdtem és neki ütköztem egy fának így már elfutni sem tudtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szemeimet szorosan összezártam de amikor megéreztem,hogy közvetlen előttem áll az a teremtmény minden bátorságomat összeszedve kinyitottam azokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-x0b27B1B77k/V6Pi2dGDRjI/AAAAAAAAAFk/ZZ5Ri9iO9McLrqtZJNXcA747NV3df3EWACLcB/s1600/tumblr_n1jawsBLUi1tp3mg2o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://3.bp.blogspot.com/-x0b27B1B77k/V6Pi2dGDRjI/AAAAAAAAAFk/ZZ5Ri9iO9McLrqtZJNXcA747NV3df3EWACLcB/s320/tumblr_n1jawsBLUi1tp3mg2o1_500.gif" width="320" /></a>Az állat szemébe láthattam a saját tükörképemet és döbbenten néztem,hogy a szemem színe barnáról acélkékre vált át.</div>
<div style="text-align: justify;">
A farkas a fejét lehajtva hátrálni kezdett és szépen lassan elindult vissza oda amerre jött.</div>
<div style="text-align: justify;">
A derekamon egy kezet éreztem meg minek hatására felsikítottam de amint megláttam az illetőt megnyugodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere innen. - mondta Thomas és az erdőből kifelé kezdett húzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ez? - kérdeztem ijedten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem egy farkasnak tűnt. - fordult hátra de továbbra is haladt előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát őszintén nekem is. - mordultam rá.<br />
- Biztos erre tévedt az erdőben. Előfordul. - állt meg előttem már az udvarunkon.<br />
Úgy döntöttem nem mondom el neki a teljes történetet. Ki hinne nekem ha elő állnék azzal,hogy a szemem színe egyik pillanatról a másikra megváltozott és a farkas erre meghátrált előlem? Senki. Ha nekem mondanák ugyanezt én sem hinnék az illetőnek.<br />
- Végre láttam Clariet és beszéltem is vele. - ültem le a pokrócra Thomas mellé.<br />
- Claire? Eljött hozzád? - érdeklődött Thomas.<br />
- Tulajdonképpen nem eljött hanem behívott az erdőbe. - feleltem.<br />
- Akkor azért voltál ott. - nevetett fel halkan. - Bár nem kellene meglepődnöm hiszen mindig ott futunk össze.<br />
- Szeretem a természetet. - bólogattam mosolyogva. - Sűrűn vagyok az erdőben.<br />
- Ezt az infót elraktározom és ha találkozni akarok veled mindig ott kereslek először. - kacsintott rám.<br />
Thomas mellett teljesen megváltozom. Úgy érzem magam vele mintha semmitől sem kellene félnem mert ő ott van és megvéd mindentől. Magabiztosabb leszek és sokkal bátrabb is. A szívem szinte ezerrel ver amikor csak meghallom a hangját és valamiféle kis pillangok a gyomromban fürge táncot járnak. Nem tudhatja meg,hogy odáig vagyok érte. Félek a visszautasítástól.<br />
- Serena! - hallottam meg apa hangját.<br />
- Apa! - keltem fel a helyemről és Thomas is pontosan ugyanígy cselekedett.<br />
Körülnéztem de apát nem lehetett látni sehol így szembe fordultam Thomassal.<br />
- Jobb ha apa nem talál itt. Nem igazán szereti ha fiúk vannak a közelemben. - suttogtam ijedten a fiúnak.<br />
- Ez azt hiszem természetes. - simogatta meg a karomat. - Majd találkozunk még. - kacsintott és az erdő felé vette az irányt.<br />
Mosolyogva néztem utánna majd beszaladtam a házba ahol apával találtam szembe magam. Gyanúsan mért végig majd egy puszit nyomott a hajamba.<br />
- Merre jártál? - érdeklődött.<br />
- Az udvaron voltam. - villantottam rá egy amolyan "miért érdekel" vigyort.<br />
- Akkor nem császkáltál az erdőben? - vonta fel fél szemöldökét. Utálom ha ezt csinálja.<br />
- Egyáltalán nem. - vágtam rá kapásból. - Egyedül üldögéltem a könyvemmel és olvastam.<br />
Csalódottan nézett rám amit nem teljesen értettem majd egy bólintás kíséretében a konyhába távozott.<br />
Fájó szívvel értelmeztem a dolgokat és nem tudtam eldönteni,hogy miért érdemeltem ki ezt a nézést.<br />
Az lehetetlen,hogy Thomast látta volna ugyanis nem lehet a nappaliból az udvarra kilátni.<br />
Szólni akartam neki de nem jött ki hang a torkomon. Lehet,hogy jobb lesz ha most inkább nem háborgatom és bemegyek a szobámba.<br />
Mi rosszat tettem?<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-4989086599994655462016-08-07T12:56:00.001-07:002016-08-07T13:04:36.244-07:004.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Thomas Silverman</b></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Gombóccal a torkomban jöttem el Serena házától miután hazakísértem. Félek,hogy megkeresi Clariet és elárulja neki mit is hallott pontosan. Ezt miből gondolom?</div>
<div style="text-align: justify;">
Én biztos vagyok benne,hogy így cselekednék. Még akkor is ha tudom mekkora felelőtlenség . Serena pedig alapból is egy igazán kíváncsi személyiség amit ő maga árult el nekem de én is pontosan látom rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Claire! - szólitom meg a lányt aki az erdő felé veszi az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Thomas! - szólít a nevemen flegmán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először is nagyon gyorsan változtass hangnemet. Másodszor pedig örülök,hogy tartod magad a megállapodáshoz és nem keresed Serenát. - folytatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem miattad teszem hanem miatta. De tudod mit? Úgy érzem tökéletesen ura vagyok a másik énemnek és nem sokáig fogom a kis színjátékodat űzni. - lök félre az útból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dühösen fújok egyet majd az unokatestvérem után iramodok és amilyen erősen csak tudom megfogom a karját és szembe fordítom magammal. Felszisszen a hirtelen jött érzésre de mereven állja tekintetemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bántani fogod. - sziszegtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Andrewet sem bántottam. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ő tud mindenről! - vágtam rá. - Serena védtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól még ha akartam volna ugyanúgy tudtam volna bántani. Amióta csak átváltoztam azon az éjszakán tökéletesen érzem az emberek érzelmeit. Te pedig le sem tagadhatnád,hogy nem közömbös számodra Serena.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-Wz2wF744An0/V6PnAJbDJ-I/AAAAAAAAAFw/XtUkIf53RsIVjTx0sf4hVAeBt1U67YF4wCLcB/s1600/tumblr_mp7vosqZi31qhpoofo2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://3.bp.blogspot.com/-Wz2wF744An0/V6PnAJbDJ-I/AAAAAAAAAFw/XtUkIf53RsIVjTx0sf4hVAeBt1U67YF4wCLcB/s320/tumblr_mp7vosqZi31qhpoofo2_500.gif" width="320" /></a>Szavai hallatára a szorításom enyhült így könnyen kitudott szabadulni a kezeim közül és már el is tűnt az erdő fái között. Annyiban igaza van,hogy a farkasok megérzik mások érzelmeit de még magamnak sem vallottam be azt amit ő most a szemembe mondott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valóban igaza volt. Serena nem csak egy egyszerű lányt jelentett nekem a fenekestül felfordult életemben hanem teljesen mást. Nem tudhatja meg,hogy tetszik nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolatmenetemből a mobilom rezgése szakított ki így gyorsan előkaptam és felvettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudunk találkozni? - üdvözölt Andrew.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is szia haver. - röhögtem fel. - Persze. Mikor,hol?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nálam úgy amikor ideérsz. - vágta rá gondolkodás nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor indulok. - nyomtam ki egy laza mozdulattal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszonylag hamar odaértem a legjobb barátom háza elé aki már kint várt a kapuban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valami igazán fontos lehet ha képes kijönni elém. Nem szokása.</div>
<div style="text-align: justify;">
Andrew a kezét nyújtotta üdvözlés képpen amit én el is fogadtam és beinvitált a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szobájába beérve becsukta az ajtót és felém fordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - tártam szét a karomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod,hogy ma találkoztam Clairevel. - mondta mire bólintottam. - Az a helyzet,hogy megcsókolt amikor elbúcsúztunk egymástól. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta érdekelnek engem Claire ügyei? Gratulálok neked és tényleg engem nem zavar. - nyugtattam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem az a baj itt Thomas. Hanem,hogy rettentően megváltozott. - folytatta idegesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is ismerted...na várj. Ti mióta találkozgattok? - esett le a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy két hónapja de nem ez a lényeg. - hárította a dolgot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre annyit tudok mondani neked,hogy az átváltozás mindenkit megváltoztat valamilyen szinten. Én csak attól félek,hogy valakiben kárt tesz és az a valaki történetesen Serena. - osztottam meg vele aggodalmaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kétlem. Hallottad volna,hogy beszélt róla amiután elmentünk a fagyizóba. Rettentően szereti őt pontosan ugyanúgy mint ha a testvére lenne. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő még nem tud uralkodni magán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hidd el,hogy tud. Ismertelek amikor te változtál át elsőként és nagyon nem ilyen voltál Thomas.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor milyen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokkal vadabb. Claire megmaradt szelídnek de mégis magabiztos. </div>
<div style="text-align: justify;">
Andrewnek lehet,hogy igaza van. Bíznom kellene az unokatestvérembe még akkor is ha nem igazán vagyunk jóba. Talán ennek az az oka,hogy hamarabb változtam át és ő irigy volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
14 éves voltam amikor először átalakultam farkassá. Emlékszem rettenetesen megvoltam ijedve és nem tudtam mi történik. Ezt az időszakot anyával sikerült átvészelnem és megtanította uralnom az erőmet,hogy akkor változzak át amikor csak én akarok és ne akkor amikor a bennem rejtőző farkas ki akar törni a fogságból. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha már átjöttél,nem nézünk meg valami filmet? - kérdezte Andrew.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Benne vagyok. - mosolyogtam rá és leültem az ágyára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-87484621048923823622016-08-05T12:09:00.002-07:002016-08-05T12:09:56.490-07:003.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Serena Ford</b></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Hat nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-8GKu5PuGJFc/V6PnzXFHhaI/AAAAAAAAAF8/QzMBxRQoWGIJ8djppyNLsS8szDKmNZbOQCLcB/s1600/47230-Hunt-Sel-Gomez-Selena-Marie-Gomez-Gomez-Selena-Selena-Gomez.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="151" src="https://4.bp.blogspot.com/-8GKu5PuGJFc/V6PnzXFHhaI/AAAAAAAAAF8/QzMBxRQoWGIJ8djppyNLsS8szDKmNZbOQCLcB/s320/47230-Hunt-Sel-Gomez-Selena-Marie-Gomez-Gomez-Selena-Selena-Gomez.gif" width="320" /></a>Ennyi idő telt el amióta Thomas itt járt nálam és Claire megbetegedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezalatt az idő alatt egyszer találkoztam Thomassal amikor is összefutottunk a parkban és leült mellém beszélgetni. Ez természetesen engem egy cseppet sem zavart sőt még örültem is,hogy nem kell egyedül unatkoznom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Claire pedig azóta a bizonyos nap óta nem is keresett engem. A hangüzeneteimre és a hívásaimra nem válaszol. Mintha egész egyszerűen csak levegőnek nézne. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya elmehetek itthonról? - mentem le a konyhába ahol az említett személy tartózkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis hová? - kérdezte a munkájából fel sem nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az erdőbe gondoltam kimenni igazából. - feleltem őszintén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Drágám te is jól tudod,hogy utálom mikor az erdőben mászkálsz. - sóhajtott fel drámaian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom de csak sétálni akarok egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó,oké. De nem sok időre engedlek el! - mutatott rám fenyegetően.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sűrűn bólogatva hálálkodtam neki majd a cipőmet magamra kapva már otthon sem voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A házunk és az erdő között nem nagy távolság van így hamar odaértem. Megkerestem a szokásos kidőlt fatörzset amire ülni szoktam és onnan hallgattam a madárcsicsergést.</div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonomra reménykedve pillantottam rá hátha jött valami életjel Clairetől de semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te? - ütötte meg a fülemet egy Thomas nevű személy hangja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jöttem kémkedni. - vigyorgott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és kik után? - érdeklődtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Claire és a legjobb haverom Andrew itt találkoznak az erdőben. - magyarázta meg a dolgokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtad Claire?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Mi ebben olyan furcsa?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem válaszolt a hívásaimra és az üzeneteimre. - válaszoltam szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Thomas arcán láttam ahogy a megkönnyebbülés apró szikrája suhan át de ezt hamar el is tüntette magáról ugyanis meghallottuk ahogy valaki lépked a lehullott leveleken és felénk közelít.</div>
<div style="text-align: justify;">
Biztos Claire és Andrew. De nem láthatnak minket itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Félve néztem fel Thomas arcára aki mintha csak a fejembe látott volna megfogta a kezemet és behúzott egy vastag fatörzs mögé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj,most fel kell másznunk. - mutogatott a fa tetejére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda? Soha az életben. - ráztam meg nemlegesen a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs más választásunk. Vagy különben lebukunk. - tette a homlokára a kezét mint aki szenved.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Istenem Thomas! De ha meghalok,leesek és eltöröm valamimet az a te bűnöd lesz. - mondtam neki mérgesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hátat fordítottam neki és jobban szemügyre vettem a fát. Volt neki pár olyan vastag ága ami megbírta a súlyunkat és a kapaszkodásra is kiváló támasztékot nyújtott. Megragadtam az egyik ágat és felhúztam magam rajta és így tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
A közepénél megálltam és vártam Thomast aki nem is olyan sokára már boldogított is a társaságával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyetlen egy pasi miatt sem másztam még meg egy fát sem! - szólaltam meg kis idő után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre a kijelentésemre egy széles mosolyra húzodott a szája de a következő pillanatban a talajt kezdte pásztázni ahol is megjelent Claire és Andrew.</div>
<div style="text-align: justify;">
Látszólag nagyon jól érezték magukat és az egész erdő az ő nevetésüktől zengett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és neked van legjobb barátod? - tette fel a következő kérdését Andrew.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen,volt. De majdnem megöltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Thomas elmesélte nekem a dolgokat. Erről nem te tehetsz. Ne taszítsd el magadtól azt a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Micsoda?</div>
<div style="text-align: justify;">
Claire majdnem megölt engem? Mégis mikor? Én nem emlékszem ilyesmire,hogy valami késsel nekem támadt volna vagy majdnem elütött volna autóval. Nem értem én ezt az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak féltem őt ettől az egésztől,érted? - nézett Claire vérben forgó szemekkel a fiúra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A beszélgetést olyan figyelmesen hallgattam,hogy észre sem vettem ahogy dőlök előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen egy kezet éreztem meg a derekamon ami visszarántott a fára úgy,hogy a mellkasának dőltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire azért nem érdekes. - suttogta Thomas kínosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem érdekes? - lepődtem meg. - Engedj közelebb én nem látok jól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha most elengednélek a földön kötnél ki és még én lennék a hibás a halálodért amiért azt mondtam,hogy másszunk fel erre a fára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Halkan felkuncogtam az észjárásán majd inkább csendben maradtam és meghúzódtam a fán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Folyamatosan azon kattogott az agyam amit a legjobb barátnőm mondott rólam. Majdnem megölt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem emlékszem semmi ilyesmire. Vagy lehet az is már,hogy az én emlékezetem hagy ki dolgokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi biztos,hogy ezt meg kell beszélnünk és ez nem maradhat így tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Iskolás korunk óta vagyunk legjobb barátok és ő ezt most ilyen könnyen elengedné csak mert "majdnem megölt". Erre azért csak emlékeznék..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit jelent az,hogy majdnem megölt? - néztem Thomasra amiután a gerlicepár elment.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én..én nem tudom. - dadogott idegesen és segített lejönni a fáról. - Biztos a vírusra gondolt mert fertőző volt. Tudod,hogy van ez. Claire mindent túl dramatizál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad lehet. - sóhajtottam fel és a hajamba túrtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszont arra megkérhetlek,hogy ne találkozz vele? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - válaszoltam. - Claire a legjobb barátnőm Thomas. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek. - lépett közelebb. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Magyarázd el miért. - léptem én is közelebb hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert féltelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyit súgott a fülembe ettől pedig kirázott a hideg. Mitől félt engem Thomas? A legjobb barátnőmtől? Mi történt vele ezalatt a 6 nap alatt amíg nem találkoztunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiába...a kíváncsiság mindig győzedelmeskedik. Ha Claire nem keres meg engem majd megkeresem én őt. Nem hagyom,hogy a legjobb barátnőm csak így ellökjön magától egy félreétett incidens miatt...abba belehalnék. Hiszen nekem ő a meg nem született nővérem.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-21032550301289946562016-08-04T07:43:00.001-07:002016-09-24T08:26:14.194-07:002.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Thomas Silverman</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Telihold.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fajtánk legrosszabb napja. Ilyenkor elveszítjük a kontrollt önmagunk felett és olyan dolgokat csinálunk amit máskor soha nem tennénk meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
A telihold azokra nézve a legveszélyesebb akik még soha nem változtak át azelőtt. Az úgynevezett újoncokra. Minél többször változik át valaki farkassá annál könnyebb minden egyes alkalom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg most mindenkiben felmerül az a kérdés,hogy hogyan lehet valakiből vérfarkas.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos ennek több módja van. Van olyan aki örökli ezt a gént és így tud átváltozni. Az én családom például a született farkasok közé tartozik. De az is előfordulhat,hogy valakit telihold éjszakáján megharapnak és így kerül be ebbe a különös világba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem több eszed van Claire. - mondta Mrs.Turner a kapuban ahogy megérkeztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hálásan nézett rám miután segítettem még a nappaliba is bevinni az engedetlen lányt. Mérgesen pislogott ránk de ez nem igazán hatott meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban pedig megjelent Mr.Turner és a lányához lépett akinek egy hatalmas pofont adott. Őszintén ez még nekem is fájt..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondtam,hogy nem mehetsz el sehová Claire. Erre neked mi az első dolgod? Az,hogy elszöksz itthonról! Ezzel pedig nem csak magadat de egy ártatlan ember életét is veszélybe sodortad! Mi lett volna ha Serena előtt változol át? Tudod mit inkább ne is válaszolj erre a kérdésre mert még belegondolni sem jó. - kiabált dühösen Mr.Turner.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és mi van Thomassal? Ő bármelyik teliholdkor eljárhat otthonról? - kérdezte flegmán az unokatestvérem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Édes kislányom nem kell magadat összehasonlítanod Thomassal. Neki már rengeteg átváltozása volt az évek során míg neked ez lesz az első. - felelte kedvesebb hangon Mrs.Turner.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a telihold hatása beszél belőle. Pár óra és elmúlik. - keltem Claire védelmére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát azt nagyon remélem. - morgott folyamatosan Mr.Turner.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár szót még váltottam Mrs.Turnerékkel majd rövidesen elbúcsúztam azzal a kifogással,hogy elindulok haza a családomhoz mivel a telihold rám is hatással van. Természetesen nem így cselekedtem hanem egyenesen mint kiderült a neve Serena házukhoz vezetett az utam. Tudnom kellett,hogy mit tud.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtón háromszor kopogtam és szinte azonnal ki is tárult a bejárati ajtó előttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-nXeHiMxDB-E/V6PnYS3LQvI/AAAAAAAAAF0/TVGDQ_1uOmIcUga1zYl_io0Pdwh1jp2fQCLcB/s1600/tttttttttt.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="168" src="https://3.bp.blogspot.com/-nXeHiMxDB-E/V6PnYS3LQvI/AAAAAAAAAF0/TVGDQ_1uOmIcUga1zYl_io0Pdwh1jp2fQCLcB/s320/tttttttttt.gif" width="320" /></a>- Szia Serena. Én csak tudni akartam,hogy jól vagy-e. - kezdtem bele zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Thomas,igen persze minden rendben van. - bólogatott hevesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Claire elkapott valami vírust azért viselkedett olyan furán az erdőben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egész olyan érthetelen számomra. De nincs kedved inkább bejönni? - invitált be kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy apró mosolyt varázsoltam magamra és úgy bólintottam neki. Elállt az útból így én minden akadály nélkül tudtam belépni a házukba ahol valami különös érzés uralkodott el rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyik pillanatban még teljesen jól volt és nevetett. A másikban pedig már minden baja volt. Az az igazság,hogy a te felbukkanásodat sem értem teljes mértékben. Hogy,kerültél oda? - ült le a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez egy ilyen betegség. Hamar ledönti az ember a lábáról. - füllentettem. - Én pedig az erdőben sétálgattam csak és meghallottam a hangotokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Említettél valamit odakint,hogy valamit megbeszéltetek már Clairevel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondták már neked,hogy kicsit kíváncsi vagy? - nevettem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te jöttél el hozzám. - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van. De ez nem olyan dolog. - tártam szét a karomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Simán azt is elég megmondanod,hogy nem tartozik rám. - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj Serena ezt te mondtad nem pedig én. - kacsintottam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kijelentésemre még nagyobb mosoly keletkezett az arcán és halkan felkuncogott. A nevetése felér az angyalok énekével olyan édes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Micsoda? Thomas térj már észhez ez a lány az unokatestvéred legjobb barátnője! Megbolondít a telihold vagy mi?!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként Serena Ford vagyok. Még nem is mutatkoztunk be egymásnak. - nyújtotta felém apró kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Thomas Silverman. - ráztam vele kezet óvatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Claire még sosem mesélt rólad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én viszont már hallottam rólad. - villantottam rá egy nagy mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó dolgokat? - érdeklődött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csupa jó dolgokat. - válaszoltam. - Nekem most ideje lenne indulnom. Remélem összefutunk még valahol. - pattantam fel a helyemről.</div>
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-HiguP7yS8zk/V6FTGMCwT5I/AAAAAAAAAFI/Cn-n13WBoIYvnywUmttFjKVd28R11SyNwCLcB/s1600/tumblr_mcdjenCETX1rskqsjo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="112" src="https://4.bp.blogspot.com/-HiguP7yS8zk/V6FTGMCwT5I/AAAAAAAAAFI/Cn-n13WBoIYvnywUmttFjKVd28R11SyNwCLcB/s200/tumblr_mcdjenCETX1rskqsjo1_500.gif" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagyok benne,hogy találkozunk még.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Serena egészen az ajtóig kikísért majd amikor elköszöntünk én azonnal az erdő felé vettem az irányt és mint valami vadállat berohantam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Négykézlábra ereszkedtem és hagytam,hogy a másik énem előtörjön belőlem.</div>
<br />
<br />
<b><br /></b>Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-36936353413994641712016-08-02T19:23:00.002-07:002016-08-02T19:33:58.739-07:001.fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Serena Ford </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablakon kipillantva szomorúan tudatosítottam magamban,hogy az idő mára sem változott meg és pont ugyanolyan borult mint tegnap. Vagy mint tegnapelőtt. Vagy mint mindig..</div>
<div style="text-align: justify;">
Quillayuteben ami azt jelenti ez a természetes. A folyamatos borult idő és az eső.</div>
<div style="text-align: justify;">
Quillayute egy csendes kisváros Forks mellett Washington államban. Születésem óta élek ezen a helyen a szüleimmel. Eleinte nem szerettem itt élni mert a házunk mögött lévő erdő félelmetesnek bizonyult számomra gyerek fejjel. Ebbe belegondolni nagyon furcsa mivel mostanság szeretem a szabadidőmet az erdő sűrű fái között tölteni. Megnyugtató.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Serena! - kopogtatott be anya a szobámba. - Mi apáddal indulunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben van. De holnap ugye jöttök? - kérdeztem tőle ahogy belépett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig jövünk. - mosolyodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor árulod el nekem,hogy hova mentek? - tettem fel következő kérdésemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt megbeszéltük. Ha készen állsz rá. - felelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen,tudom. Hiszen mindig ezt mondod. - bólintottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Clairet ha szeretnéd áthívhatod,hogy ne egyedül töltsd az éjszakát. - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy mosollyal az arcomon jeleztem számára,hogy megértettem a dolgot és már fel is kaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről. A szememmel követtem ahogy anya kilép a szobából és már indítottam is a hívást a legjobb barátnőmnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmentek a szüleid? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még éppen nem de olyan 5 perc és már itt sincsenek. Átjössz? - érdeklődtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze hiszen nem engedhetem,hogy egyedül töltsd abban a nagy házban az éjszakát. - dramatizált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értelek. - nevettem fel. - Akkor várlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy gyors köszönés után ki is nyomtam a telefont és figyeltem a kocsinkat ahogy kitolat a garázsból.</div>
<div style="text-align: justify;">
A gyomrom pedig összeszorult mikor az autó elindult ezzel elhagyva a házunkat. Annyira kíváncsi vagyok,hogy ilyenkor hová mennek. Minden hónapban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolatmenetemből a csengő hangja szakított ki így kénytelen voltam levánszorogni a bejárati ajtóhoz.<br />
- Itt is vagyok. - ugrott a nyakamba Claire.<br />
- Claire jó hamar ideértél. - öleltem vissza.<br />
- Tudod már úton voltam amikor hívtál. - villantott rám egy hatalmas mosolyt.<br />
- Végülis kiszámítható,hogy mikor mennek el a szüleim. - sóhajtottam és elindultunk a nappaliba.<br />
- Legalább lazulunk. - intett le.<br />
Hát igen,Claire nem tartozott az idegeskedő emberek közé. Én annál inkább. Ő mindig lazábban tudja kezelni a dolgokat és ezt nagyon tisztelem benne. Ha valami kínom-bajom van Claire az a személy aki meg tud nyugtatni. Valahogy ő mindenre tud megoldást.<br />
- Ha befejezted a bambulást akkor elmehetnénk valamerre. - szólalt meg kis idő múlva Claire.<br />
- Befejeztem.<br />
- Elmegyünk sétálni? - kérdezte.<br />
- De hát mindjárt leszakad az ég. - feleltem furán.<br />
- Kérlek,nyár van. Ha megázunk se fázunk meg. - röhögött fel hangosan.<br />
- Milyen igazad van. - értettem egyet. - Na és hova lenne az út irány?<br />
- Az erdőbe. - jelentette ki.<br />
A szó hallatán egy nagyot nyeltem ugyanis a szüleim mindig megkértek,hogy legalább akkor kerüljem el az erdőt amikor ők nincsenek itthon. Most pedig mégis arra készülök,hogy megszegjem ezt a szabályt. Egyben tartottam ezt izgalmasnak és egyben félelmetesnek.<br />
Claire kiskutya szemekkel nézett rám és úgy várta válaszom. Egy pillanatra elhúztam a számat majd egy apró fejmozdulattal tudattam vele beleegyezésemet ő pedig mintha csak erre várt volna felpattant és húzni kezdett. Belegondolva..csak erre várt.<br />
<br />
Az erdőbe kiérve láttam,hogy Claire eléggé furán viselkedik. Teljesen sápadt volt és izzadtság cseppek folytak le a homlokán.<br />
- Jól vagy? - kérdeztem.<br />
- Nem tudom. Vagyis igen. - fújta ki a levegőt amit eddig bent tartott.<br />
- Nem kellene haza menned? - tettem a kezem a homlokára ami kissé hideg volt.<br />
- Bizony haza kell mennie. - szólalt meg valaki a hátam mögül.<br />
Ijedten fordultam hátra és szembe találtam magam egy magas fiúval. Barna haja tökéletesen volt beállítva és barna szemeivel komolyan méregette a mellettem álló lányt.<br />
- Thomas ne szólj bele. - csattant fel Claire.<br />
- Ti ismeritek egymást? - kapkodtam a tekintetemet kettőjük között.<br />
- Claire az unokatestvérem. - adott választ a kérdésemre Thomas. - Claire indulj haza mert ezt már régen megbeszéltük,hogy...<br />
Claire vicsorogva nézett Thomasra aki csak legyintett egyet majd karon ragadta és elkezdte kihúzni az erdőből.<br />
- Te is menj haza. Nem való neked az erdő. - vetette oda hanyagul.<br />
Még egy pillanatra hátra fordult majd végleg eltűnt a szemeim elől a legjobb barátnőmmel együtt.<br />
Mégis mi volt ez az egész? Mit is beszéltek meg? Miért nem való nekem az erdő?<br />
Ki volt ez a srác?<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5166429635736112111.post-77525720362515640192016-08-01T04:02:00.000-07:002016-08-01T04:02:34.234-07:00Prológus<div style="text-align: justify;">
<b>Serena Ford</b></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok milyen érzés csalódni az egész világban?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Csalódni abban amiben eddig végig hittél. Csalódni azokban az emberekben akiktől eddig az igazságot vártad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok milyen érzés az amikor megtudjátok a szüleitekről,hogy nem is azok akiknek valójában hiszitek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Most arra gondolhattok,hogy örökbe fogadtak engem. Bevallom őszintén,hogy az én fejemben is megfordult ez a gondolat. De nem fogadtak engem örökbe. Ízig-vérig az ő gyerekük vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok milyen érzés az amikor rájöttök,hogy rossz emberbe szeretettek bele?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami azt illeti én megtapasztaltam ezeket az érzéseket. Nehéz ezt elmagyarázni,hogy milyen érzés is pontosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha kitépnének egy kis darabot a lelketekből. Ez a darab pedig a hit.<br />
<br /></div>
</div>
Starhttp://www.blogger.com/profile/10458656553269313537noreply@blogger.com2