Serena Ford
Végre!
Megmertem őt csókolni. Sosem gondoltam volna,hogy lesz bátorságom megcsókolni Thomast ebben az életben. De amikor az iskolában randira hívott tudtam,hogy itt a lehetőség.
Romantikus pillanatunkat azonban megzavarta a fekete farkas és máris a fiú háta mögött találtam magam.
Nem hagyhatom,hogy Thomasnak baja essen. Azt egyszerűen nem élném túl. A szememet becsuktam és amikor újra kinyitottam már élesebben is láttam mint általában. Ebből következtettem arra,hogy a szemem színe újra megváltozott. A kezeimre lepillantva tudatosítottam magamban,hogy azok is átváltoztak és így már bátran léptem Thomas elé.
Dühösen méregettem az előttem morgó farkast és egy hirtelen mozdulattal megcsikartam éles körmeimmel az állat első lábán.
Fájdalmasan felvonyított majd egy vicsor kíséretében hátat fordított nekünk és elszaladt.
- Serena. - suttogta Thomas.
- Nem kell mondanod semmit. - fordultam meg és a szemeibe néztem.
- Csodálatos vagy. - motyogta. - A szemed gyönyörű.
- Nem vagyok normális ember Thomas. - hajtottam le a fejemet.
- Mutatok neked valamit.
Térdre ereszkedett és felnézett rám. Óvatosan elmosolyodott és már nem ő guggolt előttem hanem egy farkas. Lefagytam és még a szám is tátva maradt.
Ha én eddig különlegesnek gondoltam magam mit mondjon Thomas?
Hitetlenül rámosolyogtam és kezemet végig vezettem puha szőrén. Egyszerűen nem tudok hinni a szemeimnek.
Igaz lenne minden legenda? Léteznek a természetfeletti lények?
Az egész délutánt Thomassal töltöttem aki sok mindent mesélt nekem a farkasokról.
Nem tudja,hogy én mi vagyok de ígéretet tett,hogy kiderítjük.
Az ajtóban állva egy lágy csókot lehet ajkaimra majd elengedtük egymást és beléptem a házunkba.
- Serena,gyere a nappaliba! - hallottam meg apám kemény hangját.
Nagyot nyeltem és lassú léptekkel elindultam az említett szobába és meglepetten vettem észre,hogy apa karja be van kötve.
- Mi történt a karoddal? - mutattam rá.
- Munkahelyi baleset. - legyintett de láttam rajta,hogy hazudik.
- Miért hívtál? - váltottam témát.
- Kíváncsi voltam merre járt a lányom egész délután ennyi az egész. - vont vállat.
- Hát Clairel mentem el mászkálni a városba. Boltokba voltunk. - füllentettem.
- Nem látok a kezedben szatyrot.
- Ja,hát én nem vettem semmit.
- Remélem nem csak hazudsz nekem. - bólintott.
Az iskolába menet egész úton Clairet bombáztam a vérfarkasokról való kérdéseimmel.
Elmondta nekem,hogy ő is vérfarkas csak mint Thomas és én is megmutattam neki a képességemet.
- Ma suli után megyünk csavarogni? - kérdezte a suliba beérve.
- Négyesben? - haraptam be az ajkamat.
- Hát persze. Dupla randi. Ha már így összejöttetek a drágalátos unokatesómmal. - kacsintott.
Szégyenlősen lehajtottam a fejemet és a táskámba kezdtem el matatni.
A kötvetkező pillanatban meghallottam két ismerős férfi hangot mire felkaptam a fejemet.
- Sziasztok lányok! - mosolygott ránk Thomas.
Óvatosan rámososolyogtam majd hagytam,hogy megcsókoljon. A hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz majd levegő hiányában váltunk el.
- A gerle pár. - ölelte át Claire derekát Andrew.
- Te csak ne szólj be. - vágta rá Thomas.
- Nem akarom a farkast előcsalogatni belőled úgyhogy inkább csendbe maradok. - csapott picit a szájára. - Bár jobban belegondolva nem is tartok tőled.
A fejemet picit megrázva vigyorodtam el majd acélkék szemeimet Andrewra villantottam aki ettől meghökkent. Nem is említettem meg neki ezt a tényt.
- Na de tőle félek. - mutatott rám minek hatására mindannyian felnevettünk.
- Van is okod.
- Te is vérfarkas vagy? - érdeklődött.
- Nem. - ráztam meg nemlegesen a fejemet.
- Hát akkor? - kérdezte.
- Mi magunk sem tudjuk. - felelte helyettem Thomas.
Keserű mosolyra húztam a szám majd a fejemet Thomas vállának döntöttem aki átkarolta a derekamat.
Nem tudom mi is vagyok pontosan. De egy biztos,hogy kifogom deríteni. Bármi áron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése