Az idő nagyon hamar elrepült és már csak azt vettem észre,hogy vége a nyári szünetnek.
Kín-szenvedés az egész.
Az összes diáknak nyúzott az arca és látványosan szenvednek. A tanárok pedig mint akiket kicseréltek csak úgy sürögtek-forogtak. Ők nem bánják,hogy vége a szünetnek?
Hülye kérdés. Élvezik ha a mi vérünket szívhatják.
- Ha befejezték a bambulást akkor megbeszélhetnénk az egész éves tervet. Ha nem tudnák maguk idén érettségiznek. - üdvözölt minket kedvesen Mrs.Cox.
Mindenki fáradtan nyögött fel majd az osztályfőnökünkre koncentrálódott a legtöbb ember figyelme.
Nekem nem igazán volt ehhez hangulatom ezért inkább Clariet néztem aki a pad alatt írkált ha jól gondolom Serenának. Ez a rossz abban ha másik osztályba jár a legjobb barátunk. Tökéletesen megértem őket.
A csengő hangja megkönnyebbült sóhajt váltott ki minden jelenlevőből. Legalább 15 percre lehet nyugtunk a tanárok elől.
Mindenki elhagyta a termet így én is megkerestem Andrewt akivel együtt beszéltük ki,hogy mennyire is utáljuk az iskolát.
- A lányok merre vannak? - kérdeztem.
- Bementek a raktárba. - nézett furán.
- Vajon mit csinálnak? - húzogattam a szemöldökömet mire felröhögött.
Az üvegen keresztül benéztem hozzájuk és láttam,hogy valamit lázasan beszélnek. A mosoly viszont arról árulkodott az arcukon,hogy nem rossz dologról van szó.
Serena hirtelen rám kapta a tekintetét és mosolyogva intett egyet. Gyorsan elfordultam és újra Andrewet figyeltem aki szüntelenül nevetett rajtam.
- A nagy vérfarkas megijed a csajtól aki tetszik neki. - cukkolt.
- Nagyon vicces vagy. - bokszoltam bele a vállába.
Kis idő után az ajtó kinyílt mögöttünk és kilépett rajta Serena és Claire.
- Még mindig béna vagy Thomas. - mondta Claire kedvesen.
Serenának és Andrewnek hála sokat javult a kapcsolatunk az unokatestvéremmel. Most már kevésbé lenéző velem és jobban odafigyelünk a másikra.
- Következő óránk ugyanott lesz Serena? - kérdezte Andrew az előttem álló lánytól.
- Gondolom. - felelte és Andrew feltartott tenyerébe belacsapott.
- Órák után van kedved kijönni velem az erdőbe? - érdeklődtem Serenától.
- Persze,hogy van. - mosolygott rám aranyosan.
Most komolyan randira hívtam? Ezt még magam sem hiszem el. Végre megtettem ezt a lépést.
Ami még furcsább,hogy igent mondott. Nekem!
Ahogy kinyílt Serena osztályának ajtaja máris szembe találkoztam a mosolygós lánnyal aki rögtön hozzám sietett. A szemei úgy csillogtak mint még soha és ez a tény teljesen megnyugtatott.
- Indulhatunk? - néztem a lányra.
- Igen. - húzódott mosolyra a szája.
Elindultunk. Óvatosan a keze felé nyúltam minek hatására lenézett és belecsúsztatta a tenyerét az enyémbe. Tehát elindultunk kézen fogva.
A vigyort le sem lehetett volna törölni az arcomról és ezt fokozta,hogy az iskola folyosóján több irigy szempár is figyelt minket. De Serena ezzel nem is törődve folytatta tovább a beszámolóját.
Én már nem tudtam a férfiak pillantásait ilyen lazán kezelni...lehet a bennem lakó farkas miatt?
- Igazából már hiányzott,hogy kettesben legyünk. - váltott komolyabb témára Serena az erdő közelében.
- Őszintén megvallva nekem is. Mostanában mindig csak Andrew és Claire társaságában találkoztunk és idegesítő volt nézni az állandó csókolózásukat. - nevettem fel picit.
- Akkor nem csak én vagyok ezen a véleményen.
Az erdőbe kiérve furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne minket.
- Sokat gondolkoztam már azon,hogy miképpen mondjam el neked ezt amit most mondani fogok. - fogtam meg Serena kezét és mélyen a szemébe néztem. - Egy ideje már többet érzek irántad mint puszta barátság. Ami azt illeti amióta találkoztunk azóta érzek többet. Nem is tudom,hogy mondjam de....
Nem tudtam befejezni a mondatomat mert Serena közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam és a derekánál fogva húztam magamhoz közelebb. Ajkaink szinkronban mozogtak egymással és akkor azt éreztem,hogy boldog vagyok.
Levegő hiányában váltunk el de továbbra is közel maradtunk egymáshoz.
- Hű. - ennyit tudtam kinyögni mire csak felnevetett.
- 3 hónap után csak megmertem tenni. - pirult el.
- Nekem 3 hónapig tartott eldönteni,hogy randira hívlak hozzám képest bátor vagy. - simítottam végig az arcán.
Nem tudtam sokáig gyönyörködni csodás arcában mert a következő pillanatban morgás ütötte meg a fülünket. A fekete farkas.
Ijedten néztem a lányra és a hátam mögé toltam őt. Most mi legyen?
Kín-szenvedés az egész.
Az összes diáknak nyúzott az arca és látványosan szenvednek. A tanárok pedig mint akiket kicseréltek csak úgy sürögtek-forogtak. Ők nem bánják,hogy vége a szünetnek?
Hülye kérdés. Élvezik ha a mi vérünket szívhatják.
- Ha befejezték a bambulást akkor megbeszélhetnénk az egész éves tervet. Ha nem tudnák maguk idén érettségiznek. - üdvözölt minket kedvesen Mrs.Cox.
Mindenki fáradtan nyögött fel majd az osztályfőnökünkre koncentrálódott a legtöbb ember figyelme.
Nekem nem igazán volt ehhez hangulatom ezért inkább Clariet néztem aki a pad alatt írkált ha jól gondolom Serenának. Ez a rossz abban ha másik osztályba jár a legjobb barátunk. Tökéletesen megértem őket.
A csengő hangja megkönnyebbült sóhajt váltott ki minden jelenlevőből. Legalább 15 percre lehet nyugtunk a tanárok elől.
Mindenki elhagyta a termet így én is megkerestem Andrewt akivel együtt beszéltük ki,hogy mennyire is utáljuk az iskolát.
- A lányok merre vannak? - kérdeztem.
- Bementek a raktárba. - nézett furán.
- Vajon mit csinálnak? - húzogattam a szemöldökömet mire felröhögött.
Az üvegen keresztül benéztem hozzájuk és láttam,hogy valamit lázasan beszélnek. A mosoly viszont arról árulkodott az arcukon,hogy nem rossz dologról van szó.
Serena hirtelen rám kapta a tekintetét és mosolyogva intett egyet. Gyorsan elfordultam és újra Andrewet figyeltem aki szüntelenül nevetett rajtam.- A nagy vérfarkas megijed a csajtól aki tetszik neki. - cukkolt.
- Nagyon vicces vagy. - bokszoltam bele a vállába.
Kis idő után az ajtó kinyílt mögöttünk és kilépett rajta Serena és Claire.
- Még mindig béna vagy Thomas. - mondta Claire kedvesen.
Serenának és Andrewnek hála sokat javult a kapcsolatunk az unokatestvéremmel. Most már kevésbé lenéző velem és jobban odafigyelünk a másikra.
- Következő óránk ugyanott lesz Serena? - kérdezte Andrew az előttem álló lánytól.
- Gondolom. - felelte és Andrew feltartott tenyerébe belacsapott.
- Órák után van kedved kijönni velem az erdőbe? - érdeklődtem Serenától.
- Persze,hogy van. - mosolygott rám aranyosan.
Most komolyan randira hívtam? Ezt még magam sem hiszem el. Végre megtettem ezt a lépést.
Ami még furcsább,hogy igent mondott. Nekem!
Ahogy kinyílt Serena osztályának ajtaja máris szembe találkoztam a mosolygós lánnyal aki rögtön hozzám sietett. A szemei úgy csillogtak mint még soha és ez a tény teljesen megnyugtatott.
- Indulhatunk? - néztem a lányra.
- Igen. - húzódott mosolyra a szája.
Elindultunk. Óvatosan a keze felé nyúltam minek hatására lenézett és belecsúsztatta a tenyerét az enyémbe. Tehát elindultunk kézen fogva.
A vigyort le sem lehetett volna törölni az arcomról és ezt fokozta,hogy az iskola folyosóján több irigy szempár is figyelt minket. De Serena ezzel nem is törődve folytatta tovább a beszámolóját.
Én már nem tudtam a férfiak pillantásait ilyen lazán kezelni...lehet a bennem lakó farkas miatt?
- Igazából már hiányzott,hogy kettesben legyünk. - váltott komolyabb témára Serena az erdő közelében.
- Őszintén megvallva nekem is. Mostanában mindig csak Andrew és Claire társaságában találkoztunk és idegesítő volt nézni az állandó csókolózásukat. - nevettem fel picit.
- Akkor nem csak én vagyok ezen a véleményen.
Az erdőbe kiérve furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne minket.
- Sokat gondolkoztam már azon,hogy miképpen mondjam el neked ezt amit most mondani fogok. - fogtam meg Serena kezét és mélyen a szemébe néztem. - Egy ideje már többet érzek irántad mint puszta barátság. Ami azt illeti amióta találkoztunk azóta érzek többet. Nem is tudom,hogy mondjam de....
Nem tudtam befejezni a mondatomat mert Serena közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam és a derekánál fogva húztam magamhoz közelebb. Ajkaink szinkronban mozogtak egymással és akkor azt éreztem,hogy boldog vagyok.
Levegő hiányában váltunk el de továbbra is közel maradtunk egymáshoz.
- Hű. - ennyit tudtam kinyögni mire csak felnevetett.
- 3 hónap után csak megmertem tenni. - pirult el.
- Nekem 3 hónapig tartott eldönteni,hogy randira hívlak hozzám képest bátor vagy. - simítottam végig az arcán.
Nem tudtam sokáig gyönyörködni csodás arcában mert a következő pillanatban morgás ütötte meg a fülünket. A fekete farkas.
Ijedten néztem a lányra és a hátam mögé toltam őt. Most mi legyen?
Hűűűűűű csók jelenet *-*
VálaszTörlés