2.fejezet

Thomas Silverman

Telihold.

A fajtánk legrosszabb napja. Ilyenkor elveszítjük a kontrollt önmagunk felett és olyan dolgokat csinálunk amit máskor soha nem tennénk meg.

A telihold azokra nézve a legveszélyesebb akik még soha nem változtak át azelőtt. Az úgynevezett újoncokra. Minél többször változik át valaki farkassá annál könnyebb minden egyes alkalom.

Valószínűleg most mindenkiben felmerül az a kérdés,hogy hogyan lehet valakiből vérfarkas.

Nos ennek több módja van. Van olyan aki örökli ezt a gént és így tud átváltozni. Az én családom például a született farkasok közé tartozik. De az is előfordulhat,hogy valakit telihold éjszakáján megharapnak és így kerül be ebbe a különös világba.

- Azt hittem több eszed van Claire. - mondta Mrs.Turner a kapuban ahogy megérkeztünk.

Hálásan nézett rám miután segítettem még a nappaliba is bevinni az engedetlen lányt. Mérgesen pislogott ránk de ez nem igazán hatott meg.

A következő pillanatban pedig megjelent Mr.Turner és a lányához lépett akinek egy hatalmas pofont adott. Őszintén ez még nekem is fájt..

- Megmondtam,hogy nem mehetsz el sehová Claire. Erre neked mi az első dolgod? Az,hogy elszöksz itthonról! Ezzel pedig nem csak magadat de egy ártatlan ember életét is veszélybe sodortad! Mi lett volna ha Serena előtt változol át? Tudod mit inkább ne is válaszolj erre a kérdésre mert még belegondolni sem jó. - kiabált dühösen Mr.Turner.

- Na és mi van Thomassal? Ő bármelyik teliholdkor eljárhat otthonról? - kérdezte flegmán az unokatestvérem.

- Édes kislányom nem kell magadat összehasonlítanod Thomassal. Neki már rengeteg átváltozása volt az évek során míg neked ez lesz az első. - felelte kedvesebb hangon Mrs.Turner.

- Csak a telihold hatása beszél belőle. Pár óra és elmúlik. - keltem Claire védelmére.

- Hát azt nagyon remélem. - morgott folyamatosan Mr.Turner.

Pár szót még váltottam Mrs.Turnerékkel majd rövidesen elbúcsúztam azzal a kifogással,hogy elindulok haza a családomhoz mivel a telihold rám is hatással van. Természetesen nem így cselekedtem hanem egyenesen mint kiderült a neve Serena házukhoz vezetett az utam. Tudnom kellett,hogy mit tud.

Az ajtón háromszor kopogtam és szinte azonnal ki is tárult a bejárati ajtó előttem.

- Szia Serena. Én csak tudni akartam,hogy jól vagy-e. - kezdtem bele zavartan.

- Thomas,igen persze minden rendben van. - bólogatott hevesen.

- Claire elkapott valami vírust azért viselkedett olyan furán az erdőben.

- Az egész olyan érthetelen számomra. De nincs kedved inkább bejönni? - invitált be kedvesen.

Egy apró mosolyt varázsoltam magamra és úgy bólintottam neki. Elállt az útból így én minden akadály nélkül tudtam belépni a házukba ahol valami különös érzés uralkodott el rajtam.

- Egyik pillanatban még teljesen jól volt és nevetett. A másikban pedig már minden baja volt. Az az igazság,hogy a te felbukkanásodat sem értem teljes mértékben. Hogy,kerültél oda? - ült le a kanapéra.

- Ez egy ilyen betegség. Hamar ledönti az ember a lábáról. - füllentettem. - Én pedig az erdőben sétálgattam csak és meghallottam a hangotokat.

- Említettél valamit odakint,hogy valamit megbeszéltetek már Clairevel.

- Mondták már neked,hogy kicsit kíváncsi vagy? - nevettem fel.

- Te jöttél el hozzám. - mondta.

- Igazad van. De ez nem olyan dolog. - tártam szét a karomat.

- Simán azt is elég megmondanod,hogy nem tartozik rám. - mosolygott rám.

- Figyelj Serena ezt te mondtad nem pedig én. - kacsintottam rá.

A kijelentésemre még nagyobb mosoly keletkezett az arcán és halkan felkuncogott. A nevetése felér az angyalok énekével olyan édes.

Micsoda? Thomas térj már észhez ez a lány az unokatestvéred legjobb barátnője! Megbolondít a telihold vagy mi?!

- Egyébként Serena Ford vagyok. Még nem is mutatkoztunk be egymásnak. - nyújtotta felém apró kezét.

- Thomas Silverman. - ráztam vele kezet óvatosan.

- Claire még sosem mesélt rólad.

- Én viszont már hallottam rólad. - villantottam rá egy nagy mosolyt.

- Jó dolgokat? - érdeklődött.

- Csupa jó dolgokat. - válaszoltam. - Nekem most ideje lenne indulnom. Remélem összefutunk még valahol. - pattantam fel a helyemről.

- Biztos vagyok benne,hogy találkozunk még.

Serena egészen az ajtóig kikísért majd amikor elköszöntünk én azonnal az erdő felé vettem az irányt és mint valami vadállat berohantam.

Négykézlábra ereszkedtem és hagytam,hogy a másik énem előtörjön belőlem.