2016. augusztus 7., vasárnap

4.fejezet

Thomas Silverman


Gombóccal a torkomban jöttem el Serena házától miután hazakísértem. Félek,hogy megkeresi Clariet és elárulja neki mit is hallott pontosan. Ezt miből gondolom?
Én biztos vagyok benne,hogy így cselekednék. Még akkor is ha tudom mekkora felelőtlenség . Serena pedig alapból is egy igazán kíváncsi személyiség amit ő maga árult el nekem de én is pontosan látom rajta.
- Claire! - szólitom meg a lányt aki az erdő felé veszi az irányt.
- Thomas! - szólít a nevemen flegmán.
- Először is nagyon gyorsan változtass hangnemet. Másodszor pedig örülök,hogy tartod magad a megállapodáshoz és nem keresed Serenát. - folytatom.
- Nem miattad teszem hanem miatta. De tudod mit? Úgy érzem tökéletesen ura vagyok a másik énemnek és nem sokáig fogom a kis színjátékodat űzni. - lök félre az útból.
Dühösen fújok egyet majd az unokatestvérem után iramodok és amilyen erősen csak tudom megfogom a karját és szembe fordítom magammal. Felszisszen a hirtelen jött érzésre de mereven állja tekintetemet.
- Bántani fogod. - sziszegtem.
- Andrewet sem bántottam. - felelte.
- De ő tud mindenről! - vágtam rá. - Serena védtelen.
- Attól még ha akartam volna ugyanúgy tudtam volna bántani. Amióta csak átváltoztam azon az éjszakán tökéletesen érzem az emberek érzelmeit. Te pedig le sem tagadhatnád,hogy nem közömbös számodra Serena.
Szavai hallatára a szorításom enyhült így könnyen kitudott szabadulni a kezeim közül és már el is tűnt az erdő fái között. Annyiban igaza van,hogy a farkasok megérzik mások érzelmeit de még magamnak sem vallottam be azt amit ő most a szemembe mondott.
Valóban igaza volt. Serena nem csak egy egyszerű lányt jelentett nekem a fenekestül felfordult életemben hanem teljesen mást. Nem tudhatja meg,hogy tetszik nekem.
Gondolatmenetemből a mobilom rezgése szakított ki így gyorsan előkaptam és felvettem.
- Tudunk találkozni? - üdvözölt Andrew.
- Neked is szia haver. - röhögtem fel. - Persze. Mikor,hol?
- Nálam úgy amikor ideérsz. - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Akkor indulok. - nyomtam ki egy laza mozdulattal.

Viszonylag hamar odaértem a legjobb barátom háza elé aki már kint várt a kapuban.
Valami igazán fontos lehet ha képes kijönni elém. Nem szokása.
Andrew a kezét nyújtotta üdvözlés képpen amit én el is fogadtam és beinvitált a házba.
A szobájába beérve becsukta az ajtót és felém fordult.
- Baj van? - tártam szét a karomat.
- Tudod,hogy ma találkoztam Clairevel. - mondta mire bólintottam. - Az a helyzet,hogy megcsókolt amikor elbúcsúztunk egymástól. 
- Mióta érdekelnek engem Claire ügyei? Gratulálok neked és tényleg engem nem zavar. - nyugtattam meg.
- Nem az a baj itt Thomas. Hanem,hogy rettentően megváltozott. - folytatta idegesen. 
- Nem is ismerted...na várj. Ti mióta találkozgattok? - esett le a dolog.
- Úgy két hónapja de nem ez a lényeg. - hárította a dolgot. 
- Erre annyit tudok mondani neked,hogy az átváltozás mindenkit megváltoztat valamilyen szinten. Én csak attól félek,hogy valakiben kárt tesz és az a valaki történetesen Serena. - osztottam meg vele aggodalmaimat.
- Kétlem. Hallottad volna,hogy beszélt róla amiután elmentünk a fagyizóba. Rettentően szereti őt pontosan ugyanúgy mint ha a testvére lenne. 
- Ő még nem tud uralkodni magán.
- De hidd el,hogy tud. Ismertelek amikor te változtál át elsőként és nagyon nem ilyen voltál Thomas.
- Akkor milyen?
- Sokkal vadabb. Claire megmaradt szelídnek de mégis magabiztos. 
Andrewnek lehet,hogy igaza van. Bíznom kellene az unokatestvérembe még akkor is ha nem igazán vagyunk jóba. Talán ennek az az oka,hogy hamarabb változtam át és ő irigy volt.
14 éves voltam amikor először átalakultam farkassá. Emlékszem rettenetesen megvoltam ijedve és nem tudtam mi történik. Ezt az időszakot anyával sikerült átvészelnem és megtanította uralnom az erőmet,hogy akkor változzak át amikor csak én akarok és ne akkor amikor a bennem rejtőző farkas ki akar törni a fogságból. 
- Ha már átjöttél,nem nézünk meg valami filmet? - kérdezte Andrew.
- Benne vagyok. - mosolyogtam rá és leültem az ágyára.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése