Thomas Silverman
Az erdőbe érve megszaporáztam lépteimet és úgy mentem arra a helyre ahol ma Serena találkozott azzal a farkassal. Abban teljesen biztos voltam,hogy nem egy közönséges farkassal volt dolga hanem vérfarkassal. Hatalmas volt.
A legfurcsább ebben az egészben,hogy a farkas fejet hajtva meghátrált a lánytól. Ez számomra teljesen érthetelen hiszen ez nem jellemző még a rendes farkasoknál sem nemhogy a vérfarkasoknál.
- Nem ismerős a szaga. - ugrott le a fáról Mr.Turner amitől összerezzentem.
- Nekem sem. - mondtam.
- Ki kell derítenünk ki ez. - folytatta tovább gondolatmenetét.
- Miből gondolod,hogy visszajön ide? - kérdeztem.
- A barátnőd és a titokzatos farkas között van valami kapocs. Visszajön. - vágta rá.
- Honnan tudod? Te is itt voltál? - szaladt ráncba a homlokom.
- Egyszerűen csak érzem. Erős kapcsolat van közöttük. Mint a szülő gyerek kapcsolat de azt tudjuk,hogy lehetetlen mert Serena nem vérfarkas.
Egy pillanatra elgondolkoztam. A farkas tényleg úgy viselkedett a lánnyal mint aki ismeri és védelmezi. Amint a szemébe nézett rögtön meghátrált és még a fejét is lehajtotta előtte. Ez a farkasoknál a mély érzelmet jelenti. Tehát Mr.Turner nem mond hülyeséget és tényleg van valami kötődés közöttük. Visszajön.
- Eszedbe jutott valami? - szólalt meg kis idő után.
- Ami azt illeti igen... - meséltem el a teljes történetet.
Mr.Turner figyelmesen hallgatott végig és nem szakított félbe egyszer sem. Jól tudtam,hogy csak megerősítettem őt a véleményében.
- Most kezdjünk el kutakodni. - mondta.
Hátat fordított nekem és rohanni kezdett majd ugrott egyet és már nem emberi formában ért földet hanem farkasként. A fejével hátra fordult és biccentett,hogy nekem is ideje lenne átváltoznom.
Én is elkezdtem szaladni és úgy engedtem ki a bennem lakozó farkast.
Igazából magam sem tudtam,hogy merre visznek a lábaim csak szaladtam önfeledten. Nem gondolva a problémáimra és arra,hogy miképpen kellene megmondani majd Serenának ki is vagyok valójában.
Hangos nevetés ütötte meg a fülemet így óvatosan kintebb merészkedtem az erdő szélére és megláttam Serenát és Clariet ahogy valamin nagyon kacagnak.
Ekkor vettem észre igazából,hogy már lassan be is sötétedik. Ennyire eltelt az idő a nagy rohangálásba? Hűha.
A következő pillanatban morgást hallottam magam mögül így gyorsan megfordultam és láttam azt a farkast akivel ma találkozott Serena is. Vicsorgásával megmutatta nekem hegyes fogait és így próbált meg megfélemlíteni engem. De nem. Nem hagytam magam és én is rávicsorogtam. Elkezdtem közelíteni felé mire ő hátrálni kezdett majd hirtelen megtorpant. Oldalra pillantottam és megláttam közelíteni a nagybátyámat aki szintúgy villogtatta a fogait akárcsak mi. Én igazából attól féltem,hogy az erdő széléhez nagyon is közel vagyunk és nehogy felbukkanjon itt valami ember. Nagyon nem lenne jó,.
A fekete farkas kihasználva azt,hogy nem figyelek rá teljesen rám ugrott és az oldalamba harapott. Felnyüszítettem de azonnal visszaharaptam és a lábát céloztam meg. De Mr.Turner sem tétlenkedett sokáig és azonnal a segítségemre sietett és megpróbálta leszedni rólam az idegent.
- Úristen! - sikított fel egy ismerős hang.
Mind a hárman abba hagytuk a civakodást és a hang irányba néztünk. A szívem szakadt meg amikor tudatosult bennem,hogy bizony Serena áll tőlünk nem messze könnyes szemekkel és a győztesen mosolygó Claire.
- Még jó,hogy ide jöttünk. - lépett Claire a lány elé. - El kell őket kergetnünk.
Az unokatestvérem megfogott egy vastag faágat és azt felénk hajította. Megugrottunk a felénk közelítő tárgy hatására és a másik két farkas elrohant két ellentétes irányba.
Én még egy utolsó pillantást vetettem Serenára akinek a szeme immár acélkéken csillogott de ezzel nem törődve én is magam mögött hagytam őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése