Serena Ford
Megdöbbenve álltam az erdő szélén Claire társaságában.
Ő nem tűnt különösebben meglepve és ezt nem tudtam hova tenni. Hiszen nem mindennap lát az ember civakodó farkasokat. Főleg nem hármat is egyszerre.
A legjobb barátnőm várakozó arccal nézett rám amivel én nem törődve indultam vissza az udvarunkra.
- Serena! - ragadta meg a karomat Claire miután utolért. - Nem kell félned tőlük. Nem jönnek vissza.
- Honnan tudod? - sziszegtem.
- Mert elijesztettem őket. - mosolygott rám biztatóan.
- Egy időre talán. De én ma már találkoztam a feketével. - mutattam az erdő irányába.
- De nem tér vissza már ő sem. - nyugtatott de láttam,hogy nem biztos abban amit mond.
Szipogva bólintottam egyet majd egy gyors elköszönés után már ott sem voltam és besiettem a házba.
Anyukám aggódó tekintetével nem foglalkozva rohantam be a hálószobámba és amilyen gyorsan csak tudtam kulcsra zártam. Nem történhet ez pont velem.
Először a farkas azután a szemem színe majd három fakras verekedik az erdő szélén? Mi ez a mai nap? A szörnyek napja?
A tükörbe nézve nem láttam mást csak egy mérhetetlenül gyenge lányt aki mindenen felkapja a vizet. Elkaptam a tekintetem majd a tükörhöz léptem és lehunytam a szemem.
Koncentrálj Serena. Ha kétszer sikerült megváltoztatni az íriszed színét most is menni fog.
Kis idő múlva kinyitottam a szemeimet és gyönyörű szép acélkékek voltak. Mégis mi történik velem? A körmömre lenézve döbbenten láttam,hogy azok is teljesen megváltoztak. Sokkal hosszabbak voltak mint eddig és hegyesek. Talán a düh az ami kiváltja belőlem ezeket a dolgokat. De hogyan?
- Serena azonnal nyisd ki azt a rohadt ajtót! - kiabált apa az ajtó túloldaláról.
Ijedtemben összerezzentem majd láttva,hogy a körmöm és az íriszem színe visszaváltozik normálisra azonnal a fa ajtóhoz léptem.
A kulcsot visszafordítottam így könnyedén betudott jönni a családfő.
- Ha mégegyszer meglátlak az erdőben kislányom én olyat teszek amit magam is megbánok! - lépett hozzám fenyegetően.
- Honnan tudod,hogy ott voltam? - kérdeztem félve.
- Nem mindegy az neked? - emelte föl a kezét mire felsikítottam.
A levegőben viszont megállt a keze és akkor vettem észre,hogy anya is a szobában tartózkodik aki megállította apámat abban,hogy megüssön. Hálásan pillantottam rá majd hátrébb léptem.
- Mondom én nem figyelmeztetlek többször. - nézett még utoljára rám majd kiviharzott a szobámból.
- Kérlek Serena. A saját érdekedben. - simított végig anya a hajamon.
- Rendben. - hazudtam.
Nem tilthatnak el az erdőtől csak mert ők félnek az ismeretlentől. Megtudom magam védeni bármi áron. Van bennem valami különleges amit ki kell derítenem,hogy mitől van.
A délelőtt folyamán egy eldugott sikátrohoz vezetett az utam ahol is kipróbálhatom mire képesek az átalakult körmeim. Rettentően furdal a kíváncsiság,hogy mennyire vagyok erős vagy egyáltalán erős vagyok-e. Egy kisebb fához elérve a már megtanult módszer segítségével előhívtam a hegyesebb körmeimet és egy mély levegőt véve erősen végig vezettem a fa oldalán ami hallatszott,hogy megreccsen.
- Azta! - lepődtem meg.
A fa oldalán mély karmolás nyomok látszottak és ez nekem egyálatlán nem okozott fájdalmat.
Egyszerre voltam boldog és rémült. Hogy,vagyok én erre képes? Mások is tudnak ilyet vagy csak én? Sok megmagyarázhatatlan dolog történt velem mostanában.
Farkasok,"szupererő". Élvezzem ki a dolgot vagy aggódjak?
Valakivel lehet meg kellene osztanom ezeket a dolgokat. Vagy nem tudom...nem hinne nekem és ha megmutatnám valakinek lehet megijedne tőlem. Nem lehet hanem biztos.
Mindenesetre ez az egész helyzet félelmetes úgy ahogy van.
Annyi kérdésem van amire senki nem tud válaszolni nekem így mindent egyedül kell kiderítenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése